Két nagyon komoly figyelmeztetést kapott az elmúlt napokban a politikai elit: hogyan kell érteni a rekordmélységbe süllyedő forint és a miskolci rendőrkapitány melletti szimpátiatüntetés üzenetét?
304 forint 50 fillér – erre a soha nem tapasztalt szintre gyengült a forint az euróval szemben a múlt héten, majd kissé visszaerősödött. Mielőtt azonban a mozi közönsége megnyugodna, hogy a cápa elvonult, jobb, ha mindenki az eszébe vési: a forgatókönyvírók az ilyen fellélegzős pillanatokat szokták használni arra, hogy a szörny visszatérte még nagyobb ijedelmet keltsen és megakadjon a torkunkon a popcorn. A technikai elemzők máris arról beszélnek, hogy a mostani 290-300 forintos sáv után már közelít a következő Fibonacci-szint, a 308 forintos árfolyam. Ha pedig semmi sem történik, nincs sokkterápia, akkor valóban nincs megállás. Az egyre gyengülő forint olyan spirálba dönti az országot, ami a fizetésképtelenségben végződik.
Az euró árfolyamától ugyan nagyon távolinak tűnik a múlt hétvégi miskolci tüntetés, de valójában ugyanarról szól: a politikai elit iránti bizalom végéről, a széteső politikai rendszerről, arról a hitről, hogy „ezek”, tehát a jobb és a baloldal vezetői képes megoldani bármit is.
Egy pillanatra felejtsük el azt, hogy mi volt a szomorú oka a tüntetésnek, nézzük csak azt, ami történt. Másfél-kétezer ember demonstrált egy vidéki városban, ami arrafelé nagyon is soknak számít. A helyi Fidesz, a helyi MSZP-vel (és persze az amúgy is elitellenes radikáljobbal közösen) vonult az utcára, hogy tiltakozzon a központi hatalom döntése ellen, akkor, amikor a döntést a kormányzat már kénytelen volt visszavonni. A cigány bűnözésről beszélő rendőrkapitányt visszahelyezte a posztjára a minisztere, aki korábban maga követelte a kapitány távozását. Nem egyszerű presztízsveszteség ez, hanem annak a jele, hogy az elit teljesen elszakadt a választóitól, a választók pedig immár felfogták: a hatalmat gyakorlók elveszítették a realitásérzéküket, nem tudják mi történik odalent.
Most, hogy a válságjelenségek erősödni fognak, (az embereket elbocsátják, vagy – mint a Malév dolgozói – nem kapják meg rendesen a fizetésüket, kénytelenek lesznek visszaadni a kölcsönbe vett autót, kilakoltatással fenyegeti őket a bank), felerősödik, és beláthatatlan következményekkel járhat a már régóta lappangó bizalmatlanság, és elitellenesség. Nagyon sokan a saját bőrükön fogják tapasztalni, hogy a problémák felismerésére és megoldására „szerződtetett” réteg, nem töltötte be a feladatát, végzetesen kiszolgáltatottá tette a közösséget a váratlanul ránk törő bajban, és továbbra sem képes szavakba önteni, hogy mekkora a gáz, mit kellene tenni. A válság Magyarországon könnyen olyan méreteket ölthet, hogy felborulnak a rendszerváltás óta működő apró, hallgatólagos és nagyon is kádári kis paktumok: ti odafönt azt csináltok, amit akartok, feltéve, ha nem zavarjátok a köreinket. Mi elkerüljük az adót idelent, ti ellopjátok, ami marad odafenn, és az egész rendszeren csak aprókat változtattok, így szép lassan döcögünk előre, a végén pedig itt lesz a nyugati életszínvonal. A nyugatosodás ígéretének a válság véget vet, milliók számára lesz egyértelmű a leszakadásunk, így vége lesz hamarosan a bizalomnak is. Ez a miskolci tüntetés igazi üzenete.
Az üzenet ráadásul a jobb és baloldalnak egyaránt szól, mert mindkét térfélen abban az illúzióban élnek, hogy az idő nekik dolgozik. A Fidesz nem rohan a hatalomba, azt várja, hogy majd a másik oldal tálalja a fekete levest. Gyurcsány azt gondolja, hogy bejön, ami eddig is, az apró korrekciók, az időhúzás és az előremenekülés. Mindketten tévednek, ha azt gondolják, továbbra is lehet úgy taktikázni, mint korábban. Egyelőre csak fortyog az egész, de nagyon hamar elérkezhet az a pillanat, hogy a taktikázásuk már nem érdekel senkit, se a nemzetközi befektetőket, se a népüket.
