Az európai parlamenti választásnak egy belpolitikai következménye mindenképpen lesz: nyáron eldőlhet, lesz-e előrehozott választás az idén vagy sem.
Elsősorban az európai ügyekre koncentrálnak a szocialisták, ez egyértelmű – hangoztatta a halk szavú, a nyugodt erőt képviselő Göncz Kinga április 27-én, a köztévé reggeli műsorában. Majd május elsején a párt kampánynyitó rendezvényén elmondta élete valószínűleg eddigi „legbelpolitikaibb” beszédét. Szapulta a szerinte náci ideológiát képviselő Jobbikot, amelynek képviselői „nem európai értékekkel” akarnak kijutni Európába. Ütötte a Fideszt is, amely a jelenleg hangoztatott egyértelmű elhatárolódása ellenére – szerinte – mégis fenntart valamilyen együttműködést a radikális párttal, főleg a bizonyos körzetekben valóban meglévő 2006-os önkormányzati választási szövetség örökségeként.
Másnap a Fidesz rendezvényén Orbán Viktor harsogta, hogy elege volt és – Európáról szinte egy szót sem ejtve – támadta a kormányt valamint a válságot előidéző baloldalt, közben pedig az utcákon már megjelentek az SZDSZ-nek szintén az árpádsávos kártyával operáló plakátjai.
Az európai parlamenti választás tehát idén sem szól majd másról, mint a belpolitikáról, akárhogyan is igyekeznek majd többé-kevésbé tagadni a szereplők és idén is legalább akkora tétje lesz a voksnak, mint 2004-ben, amikor a szocialisták veresége lényegében Gyurcsány miniszterelnökké emelkedését hozta. Ellentétben azonban az öt évvel ezelőtti helyzettel, amikor az egyedüli tét az volt, hogy marad-e az akkorra már népszerűtlen Medgyessy, tehát vele, vagy mással futnak-e neki a 2006-os választási kampánynak, az idén kevésbé Bajnai Gordon miniszterelnök széke forog kockán. Sokkal inkább az dőlhet el még a nyáron, hogy neki mernek-e futni a szocialisták az előrehozott választásnak vagy sem.
Stratégiailag ugyanis az már Gyurcsány távozása előtt is világos volt, hogy a baloldal számára a veszteségminimalizálás egyedüli eszköze a mihamarabbi választás. Az idei év már a mostani intézkedésekkel is csak nehezen tartható, újabb csomagok kellenek majd, és főleg a 2010-es költségvetés összeállítását szeretnék sokan elkerülni a baloldalon. Bajnai megjelenése ezen csak annyiban változtatott, hogy a miniszterelnök-keresés totális szétesése után az új kormánnyal a szocialisták most egy kis időt nyerhettek, összeszedhetik magukat és rendezhetik a soraikat.
Az európai választási kampány remek lehetőség annak tesztelésére, hogy a „közelgő fasizmus” illetve „egy kétharmados Orbán-győzelem” veszélyének egyedüli kampányüzenetté emelése sikeresen mozgósítja-e a választói réteg maradékát. Élőben vizsgálhatják meg, hogy csikorog-e vagy olajozottan működik a kampánygépezet, mire elég az önkéntesek, az aktivisták és a fizetett alkalmazottak hada egy ilyen szituációban. Magyarul, hogy egy később általuk megválasztott időpontban megteremthetők-e a normális ellenzéki léthez szükséges eredmény minimális feltételei.
