HTML

Mózer András blogja

Locations of visitors to this page

Friss topikok

Linkblog

Magyar Népköztársaság (1949-1989), Magyar Köztársaság (1989-90), Banánköztársaság (1990- )

2009.03.23. 12:10 mozerandras

Gyurcsány halálos ölelése és az MSZP

 Az MSZP a történelmi megsemmisülést vagy a totális szétesést kockáztatja, ha végrehajtja a miniszterelnök forgatókönyvét. A pártnak el kell döntenie, hogy Gyurcsányt akarja megmenteni, vagy saját magát.

Már két hete sincs az MSZP-nek, hogy észrevegye miniszterelnöke és immár frissen újraválasztott elnöke végzetes csapdáját. Gyurcsány Ferenc ugyan a saját jól felfogott érdekei szerint cselekedett, amikor úgy döntött: háttérbe vonul, az MSZP érdeke viszont most az lenne, hogy egy mielőbbi előrehozott választással és a várható vereség után Gyurcsány eltávolításával új lapot kezdjen, új esélyt adjon a baloldali politizálásnak. Máskülönben a fuldokló úszó magával ránthatja a megmentőjét. De nézzük, miből is áll ez a csapda!

Gyurcsány Ferenc az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa: a választók nagy része a Nagy Őszödi Hazugsággal, a különböző Gyurcsány-csomagokkal, vizitdíjjal, elbukott népszavazással azonosítja. Bár intézményes legitimációját, a parlamenti többségét még a tavalyi koalíciós szakítás óta gyakorlatilag máig képes volt megtartani, az igazi legitimációt, az ország többségének bizalmát már 2006 óta nem bírta. A nagy többség nem hitte el, hogy amit mond, úgy van, hogy amit ígér, úgy lesz, és amit csinál, az hasznos, márpedig e szélesebb legitimáció nélkül nincs kormányzás. 

Közben beütött a válság, cselekedni kellett volna, de „béna kacsa” maradt. Kormánya élén azt látta, hogy a legkisebb jelentőségű intézkedéseket is kénytelen volt jegelni vagy visszavonni. Ma már az emberek 91 százaléka mondja azt, hogy az ország rossz irányba megy, a bajokért pedig egyre inkább őt és az MSZP-t teszik felelőssé. Gyurcsány számára a legnagyobb veszély most az, hogy a válság végleg elsodorja, viszonylag fiatalon bukott politikus lesz, az egyik leginkább utált személyiségként vonul be a történelemkönyvekbe. Hosszas hezitálás után logikusan döntött úgy, hogy bebiztosítja magának a pártelnöki posztot, másvalakivel viteti el a balhét. 


Az MSZP érdeke hosszú ideig az volt, hogy kitartson miniszterelnöke mellett. Mindaddig, amíg Gyurcsány politikája azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a négy éves kormányzás végén a győzelem valamilyen esélyével vághat neki a párt a választásoknak, logikus volt mellette kitartani. Ezek az esélyek azonban már régen szertefoszlottak. A tavalyi vesztes népszavazás után Gyurcsány tehertétellé vált az MSZP számára, a válság tavalyi kitörése óta pedig egyenesen életveszélyes kitartani mellette, illetve egyáltalán a kormányzás fenntartása mellett. A szocialisták elemi érdeke lenne immár hónapok óta, hogy minimalizálva a veszteséget, ellenzékbe vonuljanak, elmeneküljenek az idei fájdalmas intézkedések politikai következményei elől, és a 2010-es költségvetés összeállítását, a válságkezelést az ellenzékre hagyják. Racionálisan a múltért Gyurcsányt kellene felelőssé tenniük, új arcokkal, például sikeres MSZP-s polgármesterekkel az élen, az öregektől megszabadulva neki kellene kezdeni újraépíteni magukat, hogy 2013-2014-re a győzelem esélyével térjenek vissza.

Gyurcsány és az MSZP érdekei tehát végzetesen szétváltak, a párt azonban továbbra is úgy táncol, ahogyan a miniszterelnöke muzsikál. A hétvégén Gyurcsány által bemutatott zeneszám végigjátszása (külső, szakértői kormány, új miniszterelnökkel, MSZP-támogatással) most már valóban az ellengyelesedéssel, a baloldal megsemmisülésével fenyeget. Mert mit is akar Gyurcsány?  Hogy találjon az MSZP valakit, akit támogat az SZDSZ vagy az MDF, aki végrehajtja a fájdalmas intézkedéseket, amelyekhez az MSZP adja a nevét. A gazdasági válság felülírt sokféle számítást, a vártnál nagyobb visszaesés miatt a Számvevőszék elnöke most már több mint 1000 milliárd forintos  „mészárlást”  tart szükségesnek az idén. 

Egyrészt eleve nagyon nehéz lesz olyan „mutánst” találni, aki elég független ahhoz, hogy elfogadja őt a nemzetközi pénzvilág, de azért közben udvarol a régi, és újbaloldalnak, a vad és kevésbé vad liberálisoknak egyszerre. Aki végrehajtja a halaszthatatlan költségvetési megszorítást, markáns reformokat fogadtat el, közben eléggé baloldali is marad, hiszen az MSZP-s vezetők fél szemmel mindig a következő választásra sandítanak majd. A szocialisták egyetlen esélye, hogy nem találnak ilyen embert, és egy gyors előrehozott választással visszatérnek a kezdőpontra, Gyurcsány nélkül.Az MSZP a történelmi megsemmisülést vagy a totális szétesést kockáztatja, ha végrehajtja a miniszterelnök forgatókönyvét. A pártnak el kell döntenie, hogy Gyurcsányt akarja megmenteni, vagy saját magát.

 

Az MSZP igazi problémái tehát akkor kezdődnek, ha találnak ilyen szakértői kormányfőt. Ő, ha egy csöpp esze is van, a Big Banghez köti a politikai szerepvállalását, egy olyan rövid „reformdiktatúrát”, olyan törvényhozási időszakot erőltet majd, amelynek során rövid idő alatt minden fontos intézkedést elfogadtat. Kihasználja a politikai elit kétségbeesését, a káoszt, gyorsan tálalja a feketelevest - ha ugyanis kivár, vége van, megeszik őt reggelire, sőt, a kudarca esetén még egy esetleges valutaválságért is ő lesz a felelős. 

A feltálalt feketelevesért az MSZP-nek súlyos politikai árat kell fizetnie a következő választásokon, sőt, valószínűleg nagyon hosszú időre, miközben Orbán örülni fog, hogy egy újabb, ezúttal Mega-Bokros csomag után veheti át a kormányzást. Ez a csomag most azért lesz végzetes a baloldal számára, mert már egy jórészt amúgy is kifáradt és illúzióit vesztett országban a törzsválasztóit támadja majd (nyugdíjasok pl.). Az nem lesz elég érv a választóiknak, hogy ezzel a programmal sikerült elkerülni a csődöt, mást viszont alig egy év múlva nem tudnak majd mondani.
 
Ez a forgatókönyv egyedül Gyurcsánynak lehet hasznos, akinek az MSZP romjain, vagy egy abból kiváló modernebb baloldali kispárt élén – tehát a baloldal szétesése árán - legalább egy halvány esélye megmarad arra, hogy újra magára öltse a reformelkötelezett szocdem politikus szerepét. A történelembe pedig úgy vonul be, hogy ő volt az, aki „elkúrta” ugyan egyszer, de legalább másodjára megpróbálta helyrehozni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mozerandras.blog.hu/api/trackback/id/tr711019956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tóth András MTA PTI 2009.03.24. 22:25:44

Igen, én is igy látom. Nincs jobb megoldás mint az előrehozott választások. De azt hiszem, nem is nagyon tud az MSZP mást tenni, mint nekifutni. Nem hiszem, hogy képesek lesznek miniszterelnök jelöltet találni. Bár nagy a csábitás jó 200 képviselőnek arra, hogy még egy évig megörizze a fizetését.
www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/pd-el__rehozottvalasztas-090324.pdf
süti beállítások módosítása