Egy évszázadonként egyszer bekövetkező válság idején az országot olyan miniszterelnök vezeti, akinek saját miniszterei és alkalmazottai mondanak ellent. Leállt a közigazgatás?
„Rá is ütnék a kezükre, ha felvennének jutalmakat” - mondta néhány nappal ezelőtt a miniszterelnök, amikor arról kérdezték, hogy válság idején kaphatnak-e ilyen juttatást kormányának tagjai. Gyurcsány a krízis kitörése után a közszféra egészét önmérsékletre kérte a jutalmak és autóbeszerzések ügyében, amit a részben vagy egészben állami cégek vezetőitől is elvárt. Kért, felszólított és komolyan nézett, helyette viszont beleszaladt egy hatalmas maflásba: miniszterei és államtitkárai – mint arról a Blikk beszámolt – fittyet hányva a felszólításnak, egyszerűen beintettek neki. Válság ide vagy oda, felvették a jutalmakat, utánuk az özönvíz.
Miközben tehát zuhan a forint, az elemzők drámai nyilatkozatokat tesznek a közelgő
összeomlásról, a jegybankelnök szerint pedig
vergődünk, tehát mindennél fontosabb lenne cselekvőképes kormányt és kormányfőt az ország élén tudni, Gyurcsány Ferencen átnéznek az alkalmazottai. (És akkor csodálkozunk, ha az
üdülési csekkeket is képtelen megadóztatni?) Az engedetlenség a közigazgatás minden szintjén érezhető, ennek legegyértelműbb jele, hogy a február közepén, a parlamenti nyitányon nagy dérrel-dúrral beharangozott intézkedések még ma sincsenek írásba foglalva, nem készültek el a törvényjavaslatok. A piac által amúgy is
túl későinek és túl kevésnek minősített csomag elemei legfeljebb március végére
kerülhetnek az Országgyűlés elé. Vagy akkor sem, mert – mint lényegében ő maga is elismerte egyik
nyilatkozatában – szemrebbenés nélkül hazudnak a szemébe: körbekérdezte a kormány tagjait, hogy valóban betartják-e, amit kért tőlük, és meggyőződött arról, hogy igen. Miniszterek és államtitkárok mondták a szemébe, hogy jutalmat nem vettek fel, majd csendben magukban hozzámondták, hogy „legfeljebb a jubileumit”.
Merthogy a jubileumi, az bizony
jár. A törvényesség őre, Draskovics Tibor igazságügyi miniszter pedig nem is érti, miről van szó, szerinte a törvény az törvény, ha éppen a válság idejére esik a 25 vagy 30 éves jubileum, akkor is. Jár az bizony
Szűcs Erika szociális miniszternek is, akinek jubileumi közszolgálata részben az MSZMP-ben betöltött különböző funkcióiból jött össze (tetszettek volna ugye forradalmat csinálni), még akkor is, ha éppen most vágnak vissza a szociális kiadásokon. Jár Kiss Péter kancelláriaminiszternek, államtitkároknak és főosztályvezetőknek, mert – mint Budai Bernadett kormányszóvivőtől megtudtuk – járt annak idején Pintér Sándornak vagy Harrach Péternek is. Mondják ezt egy olyan országban, ahol a cégek alkalmazottainak – törvények, szabályok és szerződések ide vagy oda – a válságra hivatkozva csökkentik a fizetésüket, vagy éppen rendre csak
részletekben adják nekik oda, mint a Malév esetében. Képmutatás és pofátlanság? Á, dehogy!
A nagy takarékosság és az önmérséklet idején nemcsak a jutalom jár, de az új autó is, hiába kérte ennek az ellenkezőjét Gyurcsány. Az energiaügyi és a pénzügyminiszter is új autót vetetett magának, ha pedig valaki kérdezni mert, akkor
„csak a Nabuccóról” volt szabad a fiatal minisztert faggatni (az újságírók pedig nem ordították le a sajtós fejét, mondván, hogy ez pont így volt a kommunizmus alatt is), Veres János pedig nem volt hajlandó még
leállni sem, hogy válaszoljon a kérdésekre. Az egészet a
miniszterelnök tetézte be, aki gunyorosan azzal oktatta ki a népét, hogy az autóügyeknél fontosabb dolgai is vannak, amúgy is Molnár Csaba autója „csak” havi négyszázezer forintba kerül. Érdemes megnézni a belinkelt videókat, hogy az embernek újra rendszerváltó hangulata legyen.
Ebben a felbolydult és képlékeny helyzetben, a miniszterek, államtitkárok és a miniszterelnök helyében én óvatosabban bánnék a szavakkal, főleg azzal, hogy mi is jár, meg mi nem. Sőt, lehet, hogy a főnököm felszólítása nélkül is nagyobb önmérsékletet tanúsítanék egy olyan országban, amelyben bizony vannak hagyományai a hirtelen és viszonylag váratlan bepöccenéseknek.
Vigyáznék a bicskanyitogató kijelentésekkel ott, ahol sokan viccesnek találják, ha – mint a lakastrend.hu meghekkelt oldala is mutatta – az új belsőépítészeti trendekbe az akasztott politikusok illenek bele leginkább. Ilyen híres bicskanyitogató mondat volt évszázadokkal ezelőtt az, hogy "qu'ils mangent de la brioche”, vagyis ha nincs kenyér, „egyenek kalácsot” éhínség idején az emberek. Tudjuk, nem Marie Antoinette mondta, hiába neki tulajdonítják. Azt is tudjuk, hogy az ismeretlen hercegnő nem pont úgy értette, hiszen a„brioche” nem valami luxus-péksüteményt jelent, hanem csak egy másik fajta kenyeret. Aztán kicsit később az derült ki szegény Marie Antoinette-nek is, hogy éhínség idején az embereket pont ezek a nüanszok nem szokták érdekelni.
