Próbáljuk megőrizni illő komolyságunkat, amikor olvassuk Bajnai Gordon cáfolatát az ellene indított offshore-rágalmakkal szemben. Közben azért nézzük meg a tényeket: offshore-nak látszó ciprusi cégek, magyarnak látszó ciprusiak, bűzösnek látszó ügyletek.
Bajnai Gordonnak nincs offshore cége, már elege van, utoljára cáfolja az ellene felhozott vádakat. „A Danilac Investment Limited (…) tulajdonosai Bajnai Gordon 20 éve külföldön élő és ott adózó szülei. (…) A társaság nem „offshore" cég, hanem Cipruson, egy uniós tagállamban van bejegyezve, ott jogszerűen működik, tulajdonosi köre nyilvános, a ciprusi jogszabályok szerint fizet adót”. A társaság ügyintézője Bajnai élettársa, aki „a család bizalmát élvező és jogászként hozzáértő személyként látja el ezt a feladatot”. Ezek a sorok nem egy ádáz jobboldali lap hasábjain jelentek meg Bajnai Gordon karakterének lerombolására, hanem maga a kormányfő adta ki sajtóközleményútján, válaszul a - mint fogalmaz - „egyértelműen politikai szándékkal indult rágalomhadjárat” megcáfolására. Ismételjük meg röviden mit is állít a Magyar Köztársaság miniszterelnöke! Nincs offshore cége. Ami a családnak van, az sem offshore, hanem ciprusi. Nincs hozzá köze, hiszen a szüleié, akik 20 éve külföldön adóznak. A cég ügyeit a család bizalmasa, a kormányfő élettársa intézi. Ha az embernek ilyen kommunikátorai vannak, szüksége van-e ellenségekre?
Most egy pillanatra képzeljük el, hogy ugyanezeket az állításokat a nagy névrokon Gordon Brown teszi röviddel azután, hogy elődje, Tony Blair helyére került, választások lebonyolítása nélkül. Tehát úgy, hogy a brit sajtónak, az ellenzéknek és a választópolgároknak nem adatott meg, hogy kivesézzék a múltját, eldönthessék, akarják-e őt vezetőjüknek a válság kellős közepén, vagy sem. Képzeljük magunk elé Gordon Brown-t, amint a brit sajtó igaztalan, és karakterromboló (ez amúgy ott gyakran előfordul, elég ha a mostani költségtérítéses botrány fordulatait nézzük) támadásaira emígy válaszol. Nincs offshore cége. Ami van az nem offshore, hanem az Egyesült Királyság tengerentúli területeként bejegyzett Virgin szigetek angolszász törvényei szerint jogszerűen, transzparensen működő cég. Adót is fizet, ott. Tulajdonosai az évek óta a szigeteken élő és ott adózó szülei, a cég ügyeit viszont az ő élettársa intézi, innen Londonból. Ja és mindezt elfelejtette tisztázni a hivatalba lépése előtt a választókkal.
Ha mindez még nem elég, olvassunk bele abba, ahogyan Bajnai kommunikátorai megmagyarázzák, mennyire nincs köze a főnöküknek a messziről bűzös Dataplex-eladáshoz, aminek ügyében – hűtlen kezelés miatt – rendőrségi nyomozás is folyik. Mondjuk, inkább folydogál, mert a szegény magyar rendőrségnek az EU törvényei szerint, a ciprusi hatóságoktól kell megkapnia viszonylag gyorsan, az elévülés és a nyomozási határidők lejárta előtt, adatokat a jogszerűen működő ciprusi cégekről. Az ügy lényege, hogy a döglődő informatikai vállalkozást 2005-ben offshore-nak látszó ciprusi társaságok vették meg, amelyek közül az egyik közvetlenül a Bajnai irányítása alatt működő Wallishoz kötődik. Szeptemberben 2,2 milliárdért kelt el a cég, decemberben pedig hirtelen már az államhoz ezer szálon kötődő Magyar Telekom látott benne óriási fantáziát és fizetett érte 5,1 milliárd forintot.
A vita a következő kérdéseken megy: miért is fizetett a Magyar Telekom hirtelen 3 milliárd forinttal többet a cégért? Ha valóban minden rendben volt és bekövetkezett ekkora értéknövekedés, akkor miért is kellett ciprusi cégeket (nehogy offshore-t mondjunk) közbeiktatni? Ja és hova tűnt ez 3 milliárd (az ottani adózás után) Ciprusról 2005 legvégén? (Nehogy azt mondjuk, hogy a választások előtt pár hónappal, mert még valaki perel...)
Bőven felmerülnek fontos kérdések az ügyben, de most próbáljuk meg ismét megállni derültség nélkül, és végigolvasni, mit is mond a miniszterelnök. A hirtelen bekövetkezett értéknövekedést azzal indokolják, hogy „a Wallis alaptevékenysége épp a pénzügyi befektetés és vagyonkezelés, (…) átszervezéssel, tőkeinjekciókkal és egyéb hatékonyságnövelési lépésekkel törekszik megnövelni a megvásárolt társaságok értékét. (…) Így történt ez a Dataplex esetében is”. Ismételjük meg: alig pár hónapos „hatékonyságnövelő” időszakról van szó, miközben a céget a Merrill Lynch és a Chase Manhattan által birtokolt CityReach nemzetközi csoport alapította (valószínűleg rettentő hatékonytalan módon), aztán a magántulajdonban lévő Béres Rt. működtette (rettenetesen), tehát a „ciprusiak” nem lusta állami tulajdonosoktól vették meg. Ezek után igazán nem érthető, hogy ezen fantasztikus ügylet befejezése, 2005 vége óta a Wallisnál miért nem állnak sorba cégek New York-tól Dubaiig, hogy ugyan már, növelje meg néhány hónap alatt pár milliárddal a hatékonyságukat?
Végül, ha még mindig nem látjuk ebben a ciprusi rágalomdrámában a magyar abszurdot, idézzünk két gyönyörű passzust Bajnai sajtóközleményéből: „A Wallis csoport a Dataplexben lévő részesedését egy magáncégtől vette meg és később egy magántársaságnak értékesítette.” Ez olyan szép érvelés, hogy valójában szinte szégyelljük magunkat, amikor ide kell kanyarítani a tényeket. Így már kicsit komplikáltabb a dolog. A Dataplex tulajdonának 98 százalékát a Béres Rt-től a Wallis - ciprusi offshore-nak látszó (aláhúzandó: látszó!) - uniós cége, a Fleminghouse Investment, továbbá Kóka János sógora, és hosszú ideig fáradhatatlan üzlettársa, Lepp Gyula ciprusi - offshore-nak látszó - uniós érdekeltsége, a Corbeil Holdings vette meg, A Wallis és az állam közti ügyletekről az elmúlt tíz évben a HVG is sokat írt (privatizáció, PPP, ingatlanügyletek - lásd csatolt összeállításunkat), a vevő pedig a Magyar Telekom nevű magáncég volt, amely szintén ezer szállal kötődik az államhoz. (Gyanús montenegrói és macedóniai szerződéseit azóta is vizsgálják, az akkori vezérigazgatónak Straub Eleknek távoznia kellett, jelenleg a Vitorlásszövetséget vezeti)
Azzal pedig kár érvelni, hogy „az értékesítés lezárultakor Bajnai Gordon már nem dolgozott a Wallisnál”, és semmi köze sincs az ügylethez, mert az is attól függ, honnan nézzük. A Wallist 2000 óta irányító Bajnai a cégbírósági adatok és saját bejelentése szerint is csak 2005. december 31-el távozott a cég éléről, a Dataplex eladást pedig december 12-én jelentették be.
De nem is ez a lényeg: sokkal inkább az, hogy szabad-e egy kormányfőnek, aki a hivatalba kerülésének körülményei okán eleve hitelességi deficittel küzd, aki a tisztább adózás, a tiszta közélet megteremtésének évtizedes programjába kezdett, és az offshore cégekkel szemben erőteljesebb fellépést ígér, úgy védekezni, "utóljára", hogy azt nem lehet megállni mosolygás nélkül?
