Ha ügyesen csinálja, a rendszerváltás óta a legnagyobb veszélyt jelentheti a két nagy párt váltógazdálkodására Bajnai Gordon. Ha keveset markol, sokat nyer.
A legritkább és legnagyobb politikai képességek egyike a kivárás, a türelem és a megfelelő időzítés. Erről mostanában éppen Gyurcsány Ferenc távozó miniszterelnök tudna mesélni, aki talán ma már bevallja magának, hogy túl korán lépett, nem bírta kivárni, hogy az MSZP-t és az egész baloldalt ellenzékből reformálja meg. Hatalmat, kormányzást és pártot, népszerűséget és reformot, tehát mindent akart, méghozzá egyszerre és gyorsan. Utódja, Bajnai Gordon azonban – eddig legalábbis – türelemből és megfelelő időzítésből jelesre vizsgázott. A miniszterelnök lemondása utáni, 13 jelöltet felvonultató szomorú két hetet úgy élte át csendesen, a háttérben figyelve, hogy a végén a nevető 14-dikként lépett elő a megfelelő pillanatban, és lett a nyerő. Még a politikai ravaszságát is megvillantotta, amikor a legfájdalmasabb intézkedéseit tartalmazó nyilatkozatot aláíratta a szocialista és szabaddemokrata képviselőkkel, és ezzel magához is láncolta őket. Az ember, aki ott sem volt, megkerülhetetlenné vált.
Éppen az elmúlt pár hetes teljesítménye alapján tehát, semmiképpen sem szabad lebecsülnünk Bajnai Gordon politikai képességeit. Továbbá – akármit is mond a saját céljairól –, ne higgyük el neki, hogy csak egy évre tervez, kötött mandátummal csupán „válságkezel”, majd, mintha mi sem történt volna, lelép a színről. Az általa képviselt halk szavú, pragmatikus politika, amely a problémák megoldására és nem a jobb- és baloldali acsarkodásra koncentrál, amely mindkét oldal felé nyitott, a rendszerváltás óta talán a legnagyobb veszélyt jelenti a két nagy párt váltógazdálkodására.
Ha Bajnai ügyesen csinálja, és továbbra is csak megfelelően időzített, apró lépésekkel halad, akkor akár egy év alatt is könnyen maga mögött tudhatja az acsarkodástól kiábrándult és megfáradt középbal és középjobb szavazókat. Személye körül pedig megjelenhet a két nagy párt között valóban a mérleg nyelvét eljátszani képes harmadik erő.
Bajnai ugyanis kedvező helyzetbe hozta magát. Személye mindkét oldal felé nyitott, egyelőre éppen úgy utálja az MSZP és a Fidesz kemény magja, és éppen úgy elfogadja a bal- és jobboldal pragmatikus közepe is. Egyfelől a baloldal közepe végül is miniszterelnökké emelte, másfelől neve felbukkant 2007-ben abban az állítólagos „összeesküvésben”, amit a Magyar Nemzet szerint Orbán Viktor ellen szövögettek a jobboldalon (Schmidt Mária ante portas?).
Mivel Bajnai minimáltervvel indul neki az elkövetkező időszaknak, „csupán” válságot akar kezelni, felvállaltan néhány kemény, kiadáscsökkentő lépést akar megtenni, szinte biztos, hogy sikerre van ítélve. Az ő sikerét ugyanis nem választási eredményben mérik majd az emberek, hanem abban, hogy erősödik a forint, csökkennek a forintkamatok, javul az ország iránti bizalom, az elmúlt évek kormányzási tehetetlensége és kudarcai után valaki végre nekiáll kormányozni, és újra megjelenik a központi hatalom, ott, ahol meg kell jelennie (pl. hathatós intézkedéseket tesz a közbiztonság javulásáért).
Az idő neki dolgozik, hiszen ezt a programot néhány hónap alatt végre lehet hajtani, márpedig, ha őszig kihúzza, nyert ügye van. Onnantól erkölcsileg akkor is győztes, ha végül mégis elolvad mögötte a kormánytöbbség, ha a további szükséges intézkedések, a 2010-es büdzsé fájdalmas vitái elől mégis inkább az előrehozott választásba menekül a baloldal. Ő szeptembertől már elmondhatja magáról, hogy tudta, merte és tette - amíg engedték neki, azok, akik megbízták. Ha tehát ügyesen csinálja, akkor a Nagy Magyar Válságkezelőként vonul be a történelembe, aki méltósággal kivezette az országot két katasztrofális ballib ciklus romjai közül, nagyobb zökkenők nélkül átadta a kormányzást a következő többségnek.
Ha pedig ez alatt az idő alatt a személyi döntéseiben is megfelelőn tudja használni zsarolópotenciálját az előrehozott választástól rettegő MSZP-vel és SZDSZ-szel szemben, ha képes lesz bizonyítani a választók tömegei előtt, hogy nem az MSZP bábja, nem a szocik gyámsága alatt cselekszik, a kormányzati kulcspozíciókat pedig a jobb- és a baloldal felé is nyitott, középutas emberek bevonásával, a saját csapatának felépítésére használja, akkor Bajnai Gordonnal hosszabb távon kell számolni a magyar politikai életben.
