A héten Gyurcsány Ferenc a svéd kormányfővel tárgyalt, és azzal „büszkélkedett”, hogy a Gripenek ellentételezési szerződései beváltották a hozzájuk fűzött reményeket; a kormány, lám, máris nyilvánosságra hozta az összes megkötött szerződést. A képmutató mondatok finoman szólva nem a valóságot írták le. A Gripen-szerződések nyilvánosságra hozatalát a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet perrel kényszerítette ki a gazdasági minisztériumtól, amely felháborító módon hónapokig a mi adóforintjainkból védte a közérdekűnek számító adatok titkosságát.
Gyurcsány miniszterelnök igazán érezhetné a különbséget igazság és hazugság, a nem teljes részletességgel kibontott igazság és a képmutató hazudozás között, valamint azt is tudhatná, hogy valami nem az állandó ismétléstől válik igazsággá. Sőt. Nagyon sokszor hajtogatni azt, hogy a Gripen vadászrepülőgépek beszerzésének ügyében minden rendben volt (minden rendben volt, minden rendben volt), hasonlatos ahhoz a viccbéli optimistához, aki a felhőkarcoló tetejéről leugorva még minden emeleten bekiabál: nincs semmi baj!
A pofára esés elkerülése előtt abba kellene hagyni a pártsemleges hazudozást, ki kellene végre állni az emberek elé és elismerni: volt néhány gonosz lobbista, pártközeli kavarógép mindkét oldalon, akiket lefizettek, jól elítélni őket, átszabni a politikafinanszírozás szabályait, új lapot kezdeni és meggyőzni az embereket arról, hogy most már érdemes adót fizetniük, mert a pénzt mostantól kezdve nem lopják el. Az egyszerű beismerés és gyónás helyett azonban a hazugság burjánzását látjuk.
A Gripen-szerződések publikálását kikényszerítő jogerős ítéletre adott minisztériumi válasz ráadásul számos ponton súrolja a joggal való visszaélés határait. Először is a perben kért tételes és részletes kimutatás helyett a kormány kizárólag cégneveket jelölt meg, semmilyen cégekre lebontott teljesítési összeget nem árult el. Másodszor a listán csak 14 cég szerepel, miközben a tárca képviselői a fellebbezésben is arra panaszkodtak, hogy közel 80 szerződésről van szó, ilyen mennyiségű adat áttekintése pedig nehézséget jelent nekik. A korábbi hivatalos közleményekben ráadásul olyan társaságok is szerepeltek, amelyek most nincsenek a listán. A vita tétje, hogy megtudhatjuk-e végre: pontosan mire ment el az ellentételezés, vagyis kik részesedtek abból a mintegy 190 milliárd forintnyi befektetésből, amelyet a svédek a Gripenek megvásárlásáért cserébe ígértek be. A közérdekű adatok elhallgatása egyébként bűncselekmény, mint ahogyan a vesztegetés is.
Az ellentételezés körüli titkolózást – hogy, hogy nem – egyik párt vezetője sem kifogásolta, a Fidesz, az MDF, és az SZDSZ az MSZP-vel együtt gyönyörű összhangban hallgat, és mindenki ugyanúgy hárít a lassan már Prágától Londonig húzódó korrupciós vizsgálat láttán is. Azzal próbálnak etetni bennünket, hogy a Gripen és az eladásokban közreműködő brit vállalat mindenhol megkente, akiket kellett, csak valami furcsa indíték alapján nálunk bízott abban, hogy a jobbik pályázó megérdemelten nyer.
Hallgatni arany?
A svéd Gripenek és az Eurofighterek régiós értékesítését „olajozó” osztrák gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly ellen már nemzetközi eljárás folyik, a múlt héten lebukott Kurt Dalmata, a gróf csehországi lobbista társa is, a brit hatóságok pedig további 11 nevet adtak át a bécsieknek. Nálunk viszont még mindenki kitart amellett, hogy az itthon is felettébb furcsa körülmények között zajló beszerzés patyolat tiszta volt.
Minden erre utaló jellel szemben azt várja tőlünk Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is, hogy higgyük el: az Orbán-kormány valóban a köz érdekében döntött még 2001-ben nagy hirtelenséggel úgy, hogy az esélyesnek tartott amerikai F-16-os helyett svéd vadászgépeket rendel. Két évvel később pedig hasonlóan mindenki érdekében járt el a Gripen-szerződést mindaddig bíráló MSZP-SZDSZ-koalíció, amikor közel duplájára emelte a szerződés értékét, fejlettebb és a futamidő végén magyar tulajdonba kerülő gépeket rendelt.
„Nagy szar van, úgy látszik, belebukott a dologba, mert árulja a horvátországi jachtjait és az ingatlanokat” – mesélte egyik ismerősöm egy hetekkel ezelőtti vacsoráról, amelyen állítólag nyugalmazott katonai vezetők vettek részt. A tisztes őszes urak a Gripen-ügyben zajló és egyre veszélyesebbnek látszó nemzetközi vizsgálatok közepette egyik társukról beszéltek így, akiről a társaságban köztudott volt, hogy több millió dollár folyt át a cégein a Gripen-beszerzések idején. A pénz egy részét horvátországi ingatlanokba építették be, a többi pártkasszákban landolt.
Lehet, hogy a történet a magyar legendárium része, de amíg egy részletes (külföldi vagyonokat és offshore számlákat is átvilágító) vagyonosodási vizsgálat nem tárja fel, hogy valóban jogszerűen van nyugalmazott és regnáló katonai vezetőknek, politikusoknak megtakarításuk, ingatlanuk a világ különböző tájain, addig hadd higgyünk az ennek ellentmondó jeleknek. Annak, hogy a Gripen-beszerzés korrupt volt, a több millió dollárral pedig egyszer el kellene számolni.
