Itt lenne végre az ideje, hogy néhány tökös ügyész abbahagyná az aktatologatást, a jobbra és balra tekingetést és tenné a dolgát. Az ügyészség vezetői pedig észbe kapnának, és az alkotmányos rend védelme érdekében olyan kiemelt ügyként kezelnék a vesztegetés gyanús botrányokat, mint azt tették a 90-es évek elején Olaszországban.
Egy demokráciában az ügyészség feladata az, hogy következetesen üldözze „az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető” cselekményeket, a bolti lopástól, a gyilkosságon át a vesztegetésig. A hangsúly következetességen van, ez a kifejezés azonban Magyarországon az elmúlt lassan húsz évben abban merült ki, hogy a kisstílű gazemberek következetesen lebuktak, a hatalmasoknak pedig következetesen sohasem görbült a hajuk szála sem. A Taxis Gyuszikat, a portásokat és a küldöncöket sikerült nyakon csípni, a pénztárnokokat, a bankárokat és a politikusokat sohasem. Ha valami, akkor éppen ez az ami súlyosan aláássa az alkotmányos rendet. Az aláásás eredményeit ezekben az években láthatjuk, beértek a hosszútávú trendek. Az elmúlt pár hét több remek példával szolgált arra, hogy miközben itt is és ott is füstölgő puskacsöveket látunk, a lődözők vígan szaladgálnak közöttünk.
Kezdjük a legfrissebbel. A Központi Nyomozó Főügyészség hivatalos átiratban kérte be azokat a dokumentumokat, amelyek alapján a Heti Válasz állítja: egy tanácsadó cégen keresztül a Strabag osztrák építőipari cég 13,5 milliárd forintot folyatott magyar pártkasszákba megrendelésekért cserébe. A dokumentumokon különböző számok és számítások mellett Puch László, az MSZP korábbi pártpénztárnoka és Matyi László egykori SZDSZ-es képviselő neve is szerepel - a pletyka szerint Matyi a szabaddemokratáknál működött pénztárnokként. Az ügyről hónapok óta cikkezik az osztrák sajtó, erről beszámolt a magyar is, egyetlen magyar ügyész sem mondhatja, hogy nem tud róla. Az ügyészségen április óta zajlik nyomozás, de a jelek szerint ezekhez a dokumentumokhoz nem sikerült még hozzájutniuk. Ha tudtak a létezésükről, de nem használták, akkor azért felelősek, ha nem tudtak róluk, akkor viszont az engedélyüket kellene visszaadni. Nem mentek el az érintett úriemberek lakásába, nem hallottunk házkutatásról, kihallgatásról, mentelmi jog felfüggesztéséről. A füstölgő puskacső lassan már nem is füstölög. Mire a mieink odaérnek, mindent eltüntetnek.
Aztán itt van a Gripen ügy, amiben a Központi Nyomozó Főügyészség nem talált bűncselekményre utaló adatot. A vadászrepülőgépek beszerzéséről még az Orbán-kormány döntött, majd az eredeti szerződést a Medgyessy-kormány módosította, mindkét aktus felettébb gyanús körülmények között történt. Minimum két kormányzat öt kormánypártjának pénztárnokának kezében füstölög még mindig a revolver. Tavaly egy svéd televízió, és a The New York Times is azt állította, hogy a magyar és cseh beszerzéseknél is korrupciógyanú merült fel, a nyomozás Svédországtól, Nagy Britannián keresztül a fél világon át halad, csak Magyarországon nem sikerült semmit sem találni, ami a vádhatósági fellépést indokolná.
A külföldiek nyomoznak
Csak jelezném, az osztrák és a brit nyomozók még nem adták fel. A múlt héten átkutatták a fegyvervásárlási korrupcióval gyanúsított Gripen lobbista osztrák gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly dél-burgenlandi házát. Miért van az, hogy a stockholmi, a bécsi államügyészség és a brit megavesztegetéseket kivizsgáló Serious Fraud Office (SFO) is úgy látja: elévülés ide vagy oda, van még keresnivalójuk, csak Magyarországon hallgat mindenki? Mi van, ha igazak a hírek és a gróf papírjai között valóban olyan jelentésekre bukkantak, amelyekben a megvesztegetésekről adott állítólag a számot a megbízóinak? Vajon a nyomozás lezárása előtt a magyar ügyészek beszéltek-e osztrák kollégáikkal, és az SFO-val, ezek a hatóságok ugyanis még mindig napirenden tartják a magyar vesztegetés ügyét? Miért fontosabb a brit és az osztrák ügyészeknek a magyar alkotmányos rend védelme, mint nekünk?
„Amikor kőműves voltam, egyenes falakat próbáltam építeni, rendőrként a bűnözőket akartam letartóztatni, ügyészként pedig arra törekedtem, hogy a bűnösök a bíróság előtt végezzék” - mondta egyszer az olasz Tangentopolit, vagyis Mutyifalvát leleplező híres Tiszta Kezek ügyészek közül a leghíresebb, Antoni di Pietro. És persze itt lenne az ideje, hogy mindenki tegye a dolgát ezekben az ügyekben. A politikusok ne azt nyilatkozzák, hogy a felhevült osztrák, svéd, amerikai választási kampányal magyarázhatók a botrányok, hanem független vizsgálatot rendelnének el és addig is előállnának azok, akik megszólíttattak. A sajtó pedig úgy viselkedne, ahogyan az amerikai vagy a svéd: addig nem tágít az úriemberek lakásának ajtaja elől, amíg nem kapja meg a választ.
