A miskolci rendőrkapitány csendesen cigányozó, és a veszprémi gyilkosság után ordítozó szélsőségesek után valakinek ki kellene állni, hogy egy bonyolult problémáról érthetően beszéljen az emberek előtt. Az elit keresi a szavakat.

A lovári nyelven az Országgyűlésben egykor először megszólaló magyar miniszterelnök a múlt héten elismerte, hogy képtelen szavakba önteni gondolatait a cigány-magyar együttélésről. Se lováriul, se magyarul nem tudja megfogalmazni, valamiféle érthető egységes nyelvbe formázni az egy országban, egyre nehezebben együtt élő cigányok és nem-cigányok, tehát magyarok előtt a problémákat. És akkor még az égető tennivalók szavakba öntéséről nem is beszéltünk. „A régi módon nem lehet beszélni, mert sokan úgy érzik, az a probléma szőnyeg alá söprése, új módon pedig még nem tudunk beszélni a kérdésről” – ismerte be tehetetlenségét Gyurcsány Ferenc, aki aztán néhány napra rá a rendőrök előtt a politikai korrektség jegyében, megint a régi módit vette elő. „Cigányozni nem lehet” – zárta le a vitát erélyesen, hogy a most induló hosszú választási évben legalább a „pc-nyelvre” fogékony liberális szavazóit ne veszítse el.

Vele szemben a máskor szintén szónoki magasságokba törő Orbán Viktor is küzd a szavakkal. Ő a szélsőjobb voksokat igyekezne megtartani, ezért a kétfrontos harc jegyében olyan mondatokat eszel ki, amelyekben a cigány és a bűnözés szavak lehetőleg együtt szerepelnek (gesztus jobbra), de úgy, hogy azért még ne essen ki az európai néppárti szerepéből (gesztus középre). „Cigánybűnözés nincs, de cigány bűnözők vannak” – hallhattuk tőle a Sándor-palotából kifele menet, ahova az ügyben szintén feltűnően szótlan - a komment.hu körkérdésére lényegében nem válaszoló, csak a gyűjteményes beszédeinek linkjeit átküldő - köztársasági elnök hívatta rapportra. Sólyomot a jobboldali sajtó és megmondóembereinek elfogadhatatlan diskurzusa akaszthatta ki, amely valóban túlment schengeni-határon, de ő se állt ki és ő sem mondta el, hogy akkor most szerinte hogyan kellene beszélni a helyzetről.

Arról csak komor történelmi sejtéseink lehetnek, hogy hova vezethet a szélsőjobb által javasolt kollektív megbélyegzés, azt viszont már láthattuk bőven, hogy mi van, ha kizárólag a politikailag korrekt beszéd van, amúgy pedig az igazi problémákról közös a hallgatás, és valójában senki sem tesz semmit a roma integrációért. Ebben a szoclib koalíció, mint a rendszerváltó Antall-kormány óta négy évet leszámítva folyamatosan hatalmon lévő elit felelőssége, bűne óriási. A romák csak akkor voltak fontosak nekik, ha szavazni kellett, a roma programok pénzeit részben valószínűleg a pártkasszákba csorgatták, részben a szokásos átgondolatlanság jegyében kidobták az ablakon, az Állami Számvevőszék szerint a roma programok komplett csődöt mutatnak. Amikor bezzeg helyzet volt – szegregáció az iskolában, vagy cigányozott a rendőrkapitány – akkor hangosan tiltakoztak, és jól elverték a port az első vonalban szívó tanárokon és rendőrökön. A tanár persze ne szegregáljon, a rendőr pedig ne cigányozzon, de a frontkatonákon elverni a port, amikor a hadvezérek nem teszik a dolgukat, nem csak álszentség, hanem a vereséghez vezető biztos út.

A magyar politikai-kulturális-média elit képtelen megfogalmazni a problémákat, képtelen az őszinte beszédre: ezek közül van olyan, ami „csak” gazdasági összeomlással fenyeget, a roma-kérdés megoldatlansága viszont polgárháborús helyzettel (copyright Spiró).

Valamit pedig mondani kellene most, valahogyan erről beszélni kell, mert ahol  hallgatás, fogalmazás-képtelenség, hamis beszéd, álszentség van, ott – ezt nagyon jól látjuk - a baromi nagy csendbe szépen bevonul a Magyar Gárda, lengetnek az árpádsávosok, és gyönyörűen egyszerű megoldásokat kínálnak. Egy ilyen helyzetben felelős magyar miniszterelnök nem mondhatja, hogy nem tudja megfogalmazni a problémákat, vagy ha igen, akkor valóban fel kellene sétálnia a Sándor-palotába benyújtani a lemondását.

A miskolci rendőrkapitány romákat megbélyegző mondatai, és a nagy vihart kavart veszprémi gyilkosság után a cigányságot kollektíven felelőssé tevő szélsőjobb beszéde közepette ki kell állni, vállalni kell, hogy egy bonyolult problémáról érthetően kezd el valaki beszélni az emberek előtt. Szembesíteni kell mindenkit azzal, hogy nincsenek egyszerű megoldások, és főleg nem javít a helyzeten, ha holnaptól minden cigányt bűnözőnek nevezünk, mert akkor mi van másnap, a gyűlölködés csak újabb gyűlöletet szít. Őszintén kell beszélni azon tízezrek jogos panaszairól is, akik - romák és nem romák – a megbomlott kistérségekben elszenvedői a bűnözési hullámnak, a rablásoknak, tolvajlásoknak, vagy a maffiába szerveződő uzsorásoknak, a rendőrség pedig nem lép fel, vagy elbagatellizálja ezeket az ügyeket. Tudatosítani kell azonban azt, hogy a probléma nem csak rendőrségi kérdés: a szegénységgel, a munkanélküliséggel, a képzetlenséggel nem a rendőröknek kell felvenniük a harcot, hanem mindannyiunknak, mert a mi közös jövőnk függ attól, hogy sikerül-e az egyre népesebb és egyre kilátástalanabb körülmények között élő kisebbséget más pályára állítani. Lováriul, vagy magyarul, de legalább addig el kellene jutni az erre szerződtetett elitnek, hogy higgadtan nekikezdjen beszélni.