A parlament feloszlatásáról szóló javaslatával a Fidesz keresztülhúzta Gyurcsány számításait, aki éppen ugyanezt fontolgatta. A nagy ravaszkodásba mindannyian belehalunk, a cél most a 350 forintos euró.

 „Nem mondta ki ugyan, de érezhető volt valamiféle állampolgári felelősségérzet vagy egyszerű politikai számítás is bennük. Azt sugallták, hogy a pakliban benne van: maguk kezdeményezik a parlament feloszlatását, az előrehozott választások kiírását” – mesélte egy neves közgazdász a múlt héten, aki részt vett azon az egyeztetésen, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tartott szakemberekkel a GKI vezetőjétől az Oriens tanácsadójáig. A nyilvánosságnak szánt „PR-akció” előtt ugyanis voltak szűkebb körben tartott beszélgetések a pénzügyi kormányzat vezetőivel, amelyeken szó esett a pénzügyi összeomlás továbbra sem kizárható lehetőségéről, a gyengülő forintról és a szükséges, kemény lépésekről. Főleg pedig arról, hogy ezen lépésekhez a kisebbségi kormánynak se ereje, se igazi felhatalmazása nincs, és – mint korábbi cikkemben leírtam – a középtávú politikai számítás is azt mondatná a kormányon lévő szocialistákkal, hogy optimalizáljanak. Válasszák ki azt az időpontot, amikor még nem „ég rá” végzetesen az MSZP-re a válság, egy jó kampánnyal tisztes eredményt tudnak elérni az előrehozott választásokon, elkerülik a történelmi vereséget és főleg, stratégiailag megteremtik a lehetőséget a négy évvel későbbi visszatérésnek.

Az elmúlt hét eseményei azt igazolják, hogy volt ilyen forgatókönyv Gyurcsány fejében, aki pontosan kiszámolhatta, hogy 2009-ben már elérkezett számára ez az optimális pillanat. A 2010-es rendes választás kivárása rengeteg nem kiszámítható veszéllyel járna, miközben az idő most éppen nem neki dolgozik: a súlyosbodó válság olyan intézkedések meghozatalára kényszerítheti, amelyek a történelmileg adott szocialista szavazótábort idegenítheti el hosszú időre, egy 400 forintos euró és az azzal járó pénzügyi összeomlás felelőssége pedig egy fiatal politikust egész karrierjét teheti tönkre. A jobboldalról ráadásul folyamatosan olyan üzeneteket kap, hogy akár bűnügyi felelősségre vonás is várhat rá az új kurzus alatt, ami szintén csak egy erős MSZP frakció és a kiegyensúlyozott parlamenti erőviszonyok tudnak megelőzni.

Az ezermilliárd forintos adóátrendezési, adócsökkentési csomag remek alap lett volna a hosszú választási kampány elindítására, a programmal – amelynek számos elemét amúgy is csak szeptembertől vagy jövőre lehetne bevezetni - az EP választással egy időben megtartott parlamenti voksoláson tisztes eredményt érhettek volna el a szocialisták és még az Európai Parlamentben is értékelhető méretű frakcióval bírhattak volna. Az előrehozott választás alkalmat teremthetett volna arra is, hogy megtörjék a parlamenti és önkormányzati választások egyidejűségét, végre ezeket egy év különbséggel lehetne tartani, aminek mindkét oldal örülne. Ha a két eseményt külön évben rendeznék, akkor a vereség vagy a győzelem nem válna totálissá, az önkormányzati választás lehetőséget kínálna a visszavágásra.

A Fidesz azonban keresztülhúzta Gyurcsány számításait. „Nem volt politikailag más lehetőségünk, a Fidesznek az az érdeke, hogy a keserű pirulákat Gyurcsány tálalja és ráégjen a válság” – mondta a múlt héten egy Fideszes politikus, aki szerint valóban érkeztek hozzájuk jelzések a szocialista előkészületekről és az akciójuk megelőző támadás volt. Március eleje (az eredeti fideszes javaslatban ez volt a feloszlatás hatályba lépésének időpontja) ugyanis az utolsó dátum, amikor a parlament önfeloszlatásával még éppen az EP választás idejére, június elejére időzíthető az előrehozott választás, miután a köztársasági elnöknek 90 napon belül kell kiírnia az időpontot. Az ellenzéki párt „ravasz” húzása most ezt a tervet torpedózta meg.

A Fidesz immár évek óta totális győzelemre törekszik, a 2006-os utcai tüntetések után adott ultimátum óta Orbán minden akciója arra irányul, hogy a szocialisták ne tudjanak kimenekülni a Gyurcsány-átok elől, a párthoz egy emberöltőre „Őszöd”, a „hazugság”, a „rendőrattak” és most újabban a „válság”, szavak kapcsolódjanak. Orbán Viktor „legjobb” számítása az, hogy egyfajta gazdasági szükségállapotban, például egy pénzügyi összeomlás után veszi át az országot, és ad reményt, kiutat a zokogó, tüntető devizahiteleseknek. Azt reméli, hogy végre az lesz, amire mindig is vágyott: a nemzet megmentője, akit egy ország szeret. A szükségállapot ráadásul politikailag ideális helyzetet teremthetne számára: az összes gazdaságilag irreális ígéretéből (fájdalommentes adócsökkentés) kimenekülhetne. A kassza valóban üres lenne.

Kizárólag hatalomtechnikai szempontból a Fidesz politikai számítása persze érthető, mint, ahogy Gyurcsány eddigi előremenekülése, időhúzása is az volt. Megtartani a hatalmat minden áron – ez a jelszó odafent, így aztán kisstílű, ravaszkodásokban élünk évek óta, megelőző akciókat, ellentámadásokat, kivonulásokat, betartásokat, és mindennek a politikai napirendre gyakorolt hatását értékeljük nap mint nap. Az mintha, az urakat nem érdekelné, hogy mi végre is van a hatalom? Mit is ér a nagy ravaszkodás, ha mindannyian belehalunk?

Ezért aztán jobban tennék, ha nem a kisebb nagyobb húzások és betartások hasznát számolgatnák, hanem megpróbálnának végre államférfiként viselkedni. Könnyen elérkezhet ugyanis az a pillanat, amikor az egymás fölött aratott napi kis győzelmeik végképp nem érdekelnek már senkit. Egy igazi pénzügyi káosz idején valószínűleg nem méricskélnék az emberek patikamérlegen a felelősséget, inkább elküldenék a ravaszkodókat oda, ahova megérdemlik.